Horváth Péter

A szereplőkonstruálás mintázatai történelmi tárgyú narratívákban


A narratíva strukturális és interakcionalista értelmezése

A múlt nyelvi bemutatása nem csak narratív módon történhet. Például Braudel (1958/2006) és Koselleck (1979/2006) hasonló gondolatmenet mentén különít el kétféle időfelfogást a történettudományban: a folyamatos mozgásra és változásra koncentráló időmegközelítést és az állandóságra koncentráló, statikus vagy csak alig mozgó struktúrákat előtérbe állító időfelfogást. Az idő e kétféle történészi megközelítéséhez eltérő diskurzustípusok kapcsolódnak. A folyamatos mozgást, változást előtérbe állító művekre a narratív közlésmód jellemző, míg egy időszak jellemző struktúráinak a leírására koncentráló művek esetében előtérbe kerül az argumentatív közlésmód. A narratív és argumentatív közlésmódot Bruner (1986/2005) a világról való nyelvi gondolkodás két fő módjának tekinti, amelyek eltérő módon rendezik el a tapasztalatokat, és konstruálják meg a valóságot.

A szereplőkonstruálás mintázatai történelmi tárgyú narratívákban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 595 8

A történelmi tárgyú narratívák szereplőit és a szereplők tudását a történetmondó nyelvileg különböző módokon jelenítheti meg. A könyvben olvasható gondolatmenet abból indul ki, hogy a megjelenítés módja nem véletlenszerű, és nem is pusztán a történetmondó egyéni elgondolásának következménye, hanem jól körülírható, sémákként működő nyelvi szabályszerűségeket követ. A könyv kognitív nyelvészeti keretben, történelemtankönyvek és történelemről szóló ismeretterjesztő szövegek kvalitatív és kvantitatív vizsgálatával tárja fel azokat a sémákat, amelyek hatással vannak a szereplők és a szereplők tudásának nyelvi megjelenítésére.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-szereplokonstrualas-mintazatai-tortenelmi-targyu-narrativakban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave