Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


A pandektajog a bérletről: Puchta és Windscheid tanítása a bérletről

E munkában mellőzöm a történeti iskola további fejlődésének és különböző irányzatainak elemzését, e helyett azokat a főbb csomópontokat emelem ki, amelyek a munkabérlet sorsát meghatározták. Ebben a folyamatban kiemelkedő jelentőségű Puchta 1838-ban megjelent Pandekten című összegző műve.1 E munkában Puchta a bérletet a római magánjog locatio conductio felfogása alapján tárgyalja. Ennek értelmében a locatio conductio olyan megállapodás, amelynek alapján az egyik fél ellenértéket ígér valaminek a használatáért. Az ellenértéknek az adásvételi kötelem ellenértékével azonos jegyeknek kell megfelelnie. A locatio conductio tagolását illetően, annak tárgya lehet dolog vagy akár jog (locatio conductio rerum), vagy valamilyen „erő” (munka) szolgáltatása, akár közvetlenül a munka által (locatio conductio operarum), vagy közvetetten az ígért szolgáltatás eredménye által (dolog, szállítás) – (locatio conductio operis). Megfigyelhető, hogy az l.c. operarum és az l.c. operis Puchta rendszerében nem válik el élesen, mindkettő a szolgáltatások bérbeadása, illetve bérlete által valósul meg. A római magánjog rendszerezésének megfelelően a bérlet keretében tárgyalja a lex Rhodia de iactu intézményét. Puchta 1841-ben jelenteti meg a Cursus der Institutionen művét.2 E munka második könyvében tárgyalja a locatio conductio intézményét, amelyet Mieth- oder Pachtcontract-ként kezel. A bérleti szerződés tárgyalása lényegében nem tér el a Pandekten-ben található tartalomtól.

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave