A Pólay által felvázolt képet némileg árnyalta Jhering munkássága, aki szintén a történeti iskola hagyományain indult el, azonban XIX. század ötvenes éveire ettől eltérő szemléletű munkákkal jelentkezett.1 Pólay értékelése szerint Jhering az első a pandektisták közül, „aki a jogot érdemben a társadalmi valósággal kapcsolja össze”.2 Ez mutatkozik meg a „Der Zweck im Recht” monográfiájában.3 Ebben a munkában behatóan elemzi az értékek, a célok jelentőségét az egyes jogviszonyokban, és ennek tükrében vizsgálja a jogok és kötelességek rendszerét, egymásra hatását. A kötelesség a jog (jogosultság) kontextusában azt jelenti, hogy a jogosultnak cselekvési lehetősége van a kötelezett magatartásának valamilyen mértékű befolyásolására, a kötelezett érdekei érvényesítésének bizonyos korlátozására, illetve orientálására. Jhering közvetve foglalkozik a munkavégzés jogi kifejeződésével is, nevezetesen a munkaadó és a munkavállaló viszonyával, többek között az egyenértékűség elemzésekor. Kiemeli, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás milyensége és mértéke a gazdasági forgalomban mindig megállapodáson nyugszik. Nincs ez másképpen a szolgálati szerződésnél sem. Mint minden megállapodásnál, a felek saját érdeküket helyezik előtérbe, másképpen fogalmazva megjelenik a felek kölcsönös egoizmusa. A szolgálati szerződés esetében azonban a szolgáltatást nyújtó fél nincs abban a helyzetben, hogy a megállapodás aktív résztvevője legyen, azaz az ő szerződésben kifejezhető egoizmusa nem érvényesül. Ebben a megállapodásban az egyik fél kényszerhelyzetben van, amelyet a másik szívtelenül (unbarmherzig) kihasznál. Ez azt jelenti, hogy míg egyenlő helyzetben levő felek között az egymásnak kölcsönös hátrány okozására irányuló szándék akár még kölcsönös előnyökkel is járhat, a szolgálati szerződés esetében ez nem következik be. Ez azt is jelenti, hogy a megállapodás érdekében kénytelen számos dolgot feladni, adott körülmények között saját magát is, hogy egzisztenciája továbbra is – valamilyen szerény módon – fennmaradjon.