Kiss György

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

(Egy lehetséges megközelítés a munkajogviszony tartalmának vizsgálatához)


A munkáltató foglalkoztatási kötelessége a munkaszerződés kötelező tartalma alapján – a kötelező „ígérettétel”

A foglalkozás és a munkavégzés szabad megválasztásának egyáltaláni lehetősége azonban nem választható el a magánjogtól, a szerződéses liberalizmustól. Ezen a ponton kell érinteni az ígéretnek azt a dimenzióját, amelyben az ígéret megjelenhet. Ez több módon is megvalósulhat. Az egyik módszer az, amikor a jogalkotó meghatározza a munkaszerződés tartalmát, amelyben megtalálható a témám szempontjából lényeges munkáltatói kötelesség a foglalkoztatásra. Példa erre akár a magyar munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdése, amelynek értelmében a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Ennek a megfogalmazásnak az első része megjeleníti a munkajogviszony tartalmát meghatározó alá-fölérendeltséget, kifejezi a munkaszerződés csere jellegét (adok, hogy tegyél valamit), de ennél jóval többet tartalmaz. Az Mt. 51. § (1) bekezdése – a munkaszerződés teljesítése cím és az alapvető kötelezettségek alcím alatt – arról rendelkezik, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni. A hivatkozott rendelkezés valójában a munkajogviszony tartalmáról szól, és a munkáltató foglalkoztatási kötelességét nem egyszerűen munkáltatói ígéretként kezeli, amelynek teljesítését a másik fél valamilyen bizonytalan módon érvényesítheti, hanem a munkajogviszony egyik lényeges tartalmi elemeként fogalmazza meg, az ennek megfelelő jogkövetkezményekkel.1

A foglalkoztatás rugalmassága és a munkavállalói jogállás védelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 295 923 8

A monográfia célja a munkajogviszony kontraktuális alapjának újragondolása. A munkaszerződésnek a magánjogba történő beillesztése ugyanis olyan feszültséget keltett, amely a klasszikus szerződési tan alapján nem volt feloldható. A munkaszerződés mellérendeltségi és a munkajogviszony alá-fölérendeltségi jellegének lényegi különbözősége idővel magával hozta a munkavállaló védelme intézményrendszerének a kialakulását, amelynek elfogadása jogdogmatikai problémákat indukált. Mivel a védelem alapvetően közjogi eszközökkel valósult meg, több alkalommal megkérdőjeleződött a munkajognak a magánjog rendszerében való helye, és felerősödött a munkajog szociális jogi minősítése. Ezen a helyzeten ugyan lényegesen változtatott az ún. kollektív munkajog megjelenése, de egyes intézményeinek (kollektív szerződés, üzemi alkotmányjog, sztrájkjog) leképezése a tradicionális magánjog eszközeivel újabb kérdéseket vetett fel.

A múlt század hetvenes éveiben egy új szerződéses elmélet bontakozott ki. A relational contract teóriája a hosszú távú együttműködésre, a tartós szerződésekre (Dauerschuldvertrag vagy Langzeitvertrag, long-term contract), a szerződés ún. incomplete tartalmára, és a kapcsolatnak a változó körülmények közötti fenntartására épül. Természetesen nem minden típusú szerződés írható le a relational contract indikátoraival, ugyanakkor egyre gyakrabban merül fel a munkaszerződés relational contract-ként való minősítése, annak ellenére, hogy a legújabb munkavégzési, foglalkoztatási(?) módszerek ennek ellentmondani látszanak.

A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy az egyéni munkajogviszonyt jellemző alá-fölérendeltség ellenére, létezik-e olyan összetartó erő a munkaszerződés alanyai között, amely a felek kapcsolatát a magánjogi szerződés klasszikus elvei alapján képes meghatározni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-foglalkoztatas-rugalmassaga-es-a-munkavallaloi-jogallas-vedelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave