A szerződés tartalmi kontrollja a munkajogban számos nemzetközi és hazai aktualitással rendelkezik. Az utóbbit illetően utalok az Mt. sokat vitatott 31. §-ára, amely azt rögzíti, hogy az Mt. Első Rész II. Fejezetében szabályozott jognyilatkozatokra mennyiben kell alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit. Függetlenül attól, hogy az Mt. megoldása – különösen módszerében – mennyiben helyes, vagy sem,1 a jogalkotó alkalmazni rendeli a Ptk. általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályait. A Ptk. 6:77, 6:78. §, a 6:80, 6:81. §, valamint a 6:102. § kiválasztása első látásra problémamentes, azonban felveti azt a kérdést, hogy mely szerződésre, illetve szerződésekre kell alkalmazni a Ptk.-ban szabályozott általános szerződési feltételeket. Az Mt. 31. §-a ugyanis vonatkozhat a munkaszerződésre és a kollektív szerződésre is. Az Mt. 31. §-a értelmében a jognyilatkozatokra alkalmazni kell a Ptk. 6:4. §-át. Ez utóbbi értelmében a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. Így kétségtelen, hogy a kollektív szerződés jognyilatkozat. Az Mt. 14. §-a a megállapodás fogalmát határozza meg, amely a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre. A Ptk. 6:58. §-a szerint a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A 6:58. §-t azonban nem rendeli alkalmazni az Mt. Miben tér el az Mt. szerinti megállapodás és a Ptk. szerinti szerződés fogalma? Amikor az általános szerződési feltételekkel megkötött szerződésre, illetve a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rész alkalmazásáról rendelkezett az Mt., vajon a jogalkotó valóban mindkét szerződésre gondolt, vagy csak a munkaszerződésre?2 A magyar munkajogban ezt a képletet tovább bonyolítja az Mt. 13. §-a, amely a „munkaviszonyra vonatkozó szabály” fogalma alá sorolja a kollektív szerződést.3