A hagyományos oktatási módszerek adaptációjának bemutatását a leggyakrabban alkalmazottal, az előadással kezdjük. Az előadás szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanár monológ formájában fejti ki egy adott téma ismeretanyagát. Az előadás frontális osztálytermi munkaforma, amely egyszerre él az elbeszélés és a magyarázat elemeivel. A nyomtatott könyvek megjelenése után az oktatáskutatók körében a viták egyik alapkérdésévé vált az előadás létjogosultsága, hiszen a könyvek már lehetővé tették az egyéni tanulást is. Míg a nyomtatott könyv külső szimbolikus tárként aszinkron módon – időtől függetlenül – biztosítja a tudáshoz való hozzáférést, addig az előadás valós idejű. A vita kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy kommunikációs szempontból az előadás egyén a tömeghez – az osztályterem esetében csoporthoz – kommunikációs forma. A hallgatóságnak ily módon az előadó által meghatározott tempóhoz kell igazodnia. A kommunikációs folyamatban a tanár alapvetően az aktív, míg a tanuló a passzív résztvevő. Az előadás funkciója információk megosztása, lehetőség szerint a tanulók előzetes ismereteinek figyelembevételével; a tanulói érdeklődés felkeltése; az információknak a tanuló memóriájába való eljuttatása. Az előadás más oktatási módszerekkel kombinálva hatékony.