A kötet hat fő fejezetből áll, azok pedig további alfejezetekre tagolódnak. A bevezető rész célja a feltételezések, az állítások és a kérdések bemutatása. A bevezetésnek az is feladata, hogy töprengéseinket és bizonytalanságainkat az olvasó elé tárja, a digitális világ ugyanis gyorsan változik. Ami a jelenben érvényes, néhány éven belül könnyen érvényét vesztheti. A második részben az információs társadalom pedagógiai diskurzusairól értekezünk. Tárgyaljuk mindazokat a megközelítéseket, amelyeket a digitális pedagógiának a tanítás és tanulás rendszerébe történő beágyazása során figyelembe kell vennünk. A harmadik részben mutatjuk be a transzformációt, amelynek hatására kialakult az információs társadalom és a digitális kultúra. Az infokommunikációs technológiák, az eszközök, a hálózatok és az interaktív tartalmak paradigmaváltó hatásai relevánsak a digitális pedagógia narratívájának elbeszélésében. A negyedik, egyben legnagyobb terjedelmű rész vizsgálja a digitális pedagógia jelenségét. A történeti részben általunk felvázolt narratíva célja annak bemutatása, hogyan léptek át a digitális eszközök, a hálózatok, az adathordozók és a tartalmak a szemléltetés és segédeszköz kategóriájából a folyamatosan jelen lévő infokommunikáció világába. Korábban már deklaráltuk, hogy szemléletünk online kommunikáció- és média-, illetve elméletcentrikus. Így az egyes technológiák megjelenését bemutató narratíva is az elméletalkotást szolgálja. Elképzelésünk szerint az 20. század végétől az online kommunikáció és média gyakorolta a legnagyobb hatást a neveléstudományra, és késztette evolúcióra a tanítás és tanulás rendszerét. A rövid történeti részben ezért végigkövetjük a számítógépek, a digitális tartalmak és a hálózatok megjelenését az oktatásban, a funkcionális előzményeket, valamint bemutatjuk a jelenben a produktivitás fennsíkját elért módszertanokat. Ezt követően az elméleti, gondolatkísérleteinket is tartalmazó részben kísérletet teszünk arra, hogy ötvözzük az információfeldolgozás forradalmait, a kulturális evolúció elméletét, az ember kognitív képességeinek fejlődéstörténetét, a mesterséges intelligencia és az emberi elme (tanulásának) kérdését, a világháló nem szándékolt következményeit, a másodlagos írásbeliséget, a hipertextekkel átszőtt bábeli könyvtárat, a képernyők és a gyorsuló idő kihívását. Így jutunk el végül az ötödik fejezetig, amely a korábban közölt ismeretek birtokában dekonstruálja és egységes elméleti keretbe helyezi a didaktikát. A fejezet kiemelten a megváltozott kommunikációs mintázatok és a digitális pedagógia kölcsönhatását vizsgálja, illetve az internetes kommunikáció és média jelenségeinek pedagógiai vetületét tárgyalja. Itt teszünk kísérletet az osztályterem és a tanári szerep kiterjesztési lehetőségeinek bemutatására is. A hatodik és egyben záró fejezet összefoglalja munkánk eredményeit, megrajzolja a digitális pedagógia elméleti keretét, és kitér legfontosabb építőelemeire.