Bayer József a digitalizáció és a mesterséges intelligencia gazdasági hatásait vizsgáló, 2020-ban megjelent tanulmányában pontos összefoglalást ad az ipari forradalmakról. Az első ipari forradalom még a gőzgép erejét használta fel a termelés mechanizálására. A második a villamosságot, illetve a robbanómotorokat állította a gazdaság szolgálatába, miközben sztenderddé vált a tömegtermelés. A harmadik ipari forradalom a számítógépekre alapozott, és egyik fő jellemzője az automatizálás volt. A most is zajló, negyedik ipari forradalom már nem egy konkrét találmányra, sokkal inkább az előzők összefonódására épül. Kihasználja a fizikai és a digitális lét, de még az élő és élettelen szférák közötti határok eltűnését is. A mesterséges intelligencia, amelynek kérdésével munkánk elméleti részében részletesen is foglalkozunk, egyszerre forgatja fel a társadalom, a kultúra és a gazdaság területét. A változások sebessége, volumene és hatása korábban nem látott méreteket ölt. Olyan technológiák összessége változtatja meg világunkat, mint a 3D nyomtatás, a robotok, a mobileszközök, a mindenhol jelen lévő informatika, a big data, az önjáró járművek vagy az új típusú orvosdiagnosztikai eszközök. Az említett technológiák szinergiája új termékek és szolgáltatások megjelenéséhez vezet, hosszú távon új kompetenciák és képességek, rendszerszinten pedig habitusok születését indukálja.1