Az információhoz való hozzáférés sebességének felgyorsulása jelentős változásokon ment keresztül, mióta a kommunikációs folyamatok és a digitális médiaplatformok beépültek a társadalom alrétegeibe. A jelenség azzal is magyarázható, mint már láttuk, hogy a világháló mindennapi életbe való beépülésének következményeként radikálisan megváltozott az információszerzés, az olvasás, valamint a tanulás mechanizmusa is. Ennek következtében az egyének részéről ma már igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére. Ez a megállapítás egyaránt érvényes a közoktatásra, a felsőoktatásra, a nem formális és élethosszig tartó tanulásra is. Az okok közé sorolhatjuk az igényt és a kényszert, hogy gyors információsodrású világunkban minél gyorsabban férjünk hozzá az azonnal alkalmazható tudáshoz. A tudáshoz való gyors hozzáférés igényét erősítik a médiában lezajlott változások is. Amíg a nyomtatott sajtó egy nappal egy adott esemény bekövetkezése után tudósított róla, a rádióban és a televízióban már a következő híradásba bekerült, az interneten 90 perc alatt jár körbe egy hír. Amennyiben egy híroldal frissítése 30 percen keresztül szünetel, a hírek komoly leállásról szólnak. A tanulók okostelefonjaik segítségével szabadidejükben a közösségi média végtelenített, folyamatosan frissülő üzenőfalát görgetik. A médiatudomány ezt nevezi a már többször említett „infinite feed”-nek. Ezzel szemben a tankönyvek kötött terjedelme és tartalmi egységei a tanulók számára már statikusnak, „kőbe zárt”, így a gyakorlatban nehezen alkalmazható tudásnak tűnnek, és a közösségi médiához képest alacsony fokú élményszerűséget biztosítanak.