Szűts Zoltán

A digitális pedagógia elmélete


Pedagógiai szempont: átalakuló olvasási szokások

Ahogyan az 1990-es évektől a képernyő beépült a társadalom alrétegeibe, feléledtek az olvasásról folytatott viták is, amelyek a pedagógiai diskurzusokban is azonosíthatók. A korai vitákban felhozott érvek és ellenérvek alapvetően technikai problémák köré csoportosultak. Ezek egyike volt, hogy a képernyőt nézők szeme könnyebben elfárad, mint a gutenbergi hagyományt követő, papírról olvasó egyéneké, illetve hogy a kattintás és a görgetés megzavarja az elmélyülés élményét. Gyakran elhangzó érv, hogy a könyv testének metaforikus jelentősége van. Tószegi Zsuzsannát idézzük: „A könyv fizikai valósága, mozdulatlan szövege nyugalmat áraszt – ellentétben a képernyőn olvasható szöveggel. A képernyőről való olvasás során az olvasó nem érzékeli az olvasott mű fizikai valóságát és alkotórészeinek egészlegességét – ez bizonyosan újfajta gondolkodásmód kialakulását idézi elő.”1

A digitális pedagógia elmélete

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 585 9

A kötet a digitalizáció és a hálózati lét természetéből fakadó pedagógiai kérdéseket az online kommunikáció és média kérdéseivel strukturális összefüggésben jeleníti meg. A mű célja a pedagógiai gyakorlattal szerves egészet alkotó elméleti keretrendszer megalkotása, amely közös nevelés-, illetve média- és kommunikációtudományi elveken alapszik.

Szűts Zoltán definíciója szerint a digitális pedagógia az osztálytermi vagy távoktatási módszertanok, gondolkodásmódok, szervezési folyamatok és munkaformák olyan egysége, amely infokommunikációs eszközökre, képernyőkre, adatbázisokra és digitális tartalmakra épül.

A szerző nem titkolt szándéka megtalálni az egyensúlyt a technooptimizmus és -pesszimizmus között, miközben lándzsát tör a tudatos digitálistechnológia-használat jól azonosítható előnyei mellett.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szuts-a-digitalis-pedagogia-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave