Ahhoz, hogy az online tartalom befogadási stratégiáival kapcsolatos képünk teljesebb legyen, szót kell ejtenünk a szimulákrum és az új valóság metaforák jelenségeiről. Tegyük Neil Postman elmélete mellé Jean Baudrillard állítását, miszerint a 20. század második felétől a realitás mind bizonytalanabb, gyakorlatilag csak illúzió. A világot már helyettesítő modellek – szimulákrumok – foglalják el, amelyek megsemmisítik, majd egyúttal helyettesítik is a valóságot.1 Ilyen szimulákrumról olvashatunk például Baudrillard szerint Jorge Luis Borges műveiben, akihez a bábeli könyvtár fogalma is kapcsolódik. Borges A tudomány pontosságáról című esszéjében a következőket írja: „Abban a Birodalomban a Kartográfia Tudománya olyan tökéletességet ért el, hogy egyetlen Provincia térképe betöltött egy várost, a Birodalom térképe pedig egy egész Provinciát. Idővel azonban ezeket a Hatalmas Térképeket nem találták kielégítőnek, és a Kartográfusok Kamarája akkora Térképet készített a Birodalomról, amekkora maga a Birodalom volt, és azzal pontról pontra egybeesett.”2 Ez a térkép a Birodalom hanyatlásával végül maga is megsemmisül: „A térkép előbbre való a területnél – ez a szimulákrum elsőbbsége –, ő hozza létre a területet, s ha újraírnánk a mesét, ma a terület foszlányai porladnának szét lassan a térkép felszínén.”3