Jelen tanulmányunkban a felzárkózást és társadalmi integrációt szolgáló kulturális, nevelési és oktatási tevékenységet és annak folyamatait mutatjuk be roma közösségi házak esetében egy 2015–2016-ban lezajlott empirikus kutatás megállapításai alapján. Ebben a vizsgálatban az észak-magyarországi régióban a vizsgálat időszakában elérhető valamennyi (32 db) roma közösségi színtér általános és részletes elemzését végeztük el. Kiemelt szempontként a tevékenység, a szervezet és a finanszírozás vizsgálata jelentkezett. Úgy gondoljuk, hogy a roma házakban megjelenő oktatási, nevelési, valamint kulturális és közművelődési tevékenység kölcsönös, egymást kiegészítő és elmélyítő gyakorlata kulturális és közösségi tanulási folyamatnak tekinthető. Állításaink alátámasztására feltárjuk és elemezzük a közösségi és kulturális tanulás korábbi nemzetközi és hazai elméleti dimenzióit is. Részletesen bemutatjuk és csoportosítjuk azokat a szociokulturális tevékenységeket, amelyek a színterek életében meghatározó jelentőséggel bírnak a társadalmi integráció és felzárkózás szempontjából. Ezt követően mutatjuk be és elemezzük a kulturális és közösségi tanulás aspektusaiból is a roma közösségi színtereken megjelenő oktatási és nevelési tevékenységet, annak különböző változatait, valamint ezek illeszkedését a kulturális és közművelődési feladatokhoz. Az elméleti és empirikus tapasztalatok alapján a dolgozat összefoglaló részében bemutatjuk a közösségi tanulás pozitív és általánosítható mozzanatait, értékeit és jelentőségét.