A mobbing szó a latin „mobile vulgus”, azaz ’mozgó tömeg’ szóösszetételből származik. Az angol „mob” szó valószínűleg innen eredeztethető. Jelentése tömeg, sokaság, illetve összecsődül, körülvesz. A „mobbing” szót a tudományos életben először Konrad Lorenz használta 1968-ban megjelent könyvében (Lorenz, 2013), és egy gyerekkori olvasmányélménye alapján az állatok csoportos támadó viselkedését írta le vele. A Nils Holgersson (Lagerlöf, 1921) egyik jelenetében a vadludak együttesen rókát kergetnek. A mobbing szó elterjedését Heinz Leymann svéd pszichológusnak köszönhetjük. Első könyve a témában 1986-ban jelent meg. Címe: Vuxenmobbning – Ompsykiskt void i arbetslivet (Mobbing: munkahelyi pszichoterror). Leymann úttörőnek számító kutatásait a témában a nyolcvanas években kezdte el. Érdeklődését az keltette fel, hogy munkája során több olyan ápolónővel találkozott, akik öngyilkosságot követtek el, vagy kíséreltek meg. A történtek hátterében pedig munkahelyi konfliktusokat, egy munkahelyi csoport által alkalmazott megfélemlítést, zaklatást talált (Duffy–Sperry, 2012). Angol nyelvterületen a munkahelyi zaklatás megjelölésére a „bullying” szót használják. A szó jelentése ’erőszakos, erőszakoskodás’. A szakirodalomban nincs egységes definíciója a mobbingnak, illetve a munkahelyi pszichoterrornak. Hasonló jelenségről írnak, több megfogalmazásban. Ismeretes a mobbing, bullying (megfélemlítés), harassment kifejezés (zaklatás) (Branch–Ramsay–Barker, 2013) a munkahelyi támadások, bántalmazások eseteire. Magyarországon használatos kifejezések a jelenségre a munkahelyi pszichoterror (Simon–Kaucsek, 2009), a szekálás (Stauder és mtsai, 2018a; Stauder és mtsai, 2018b), a szociális stressz (Plette, 2006) vagy a zaklatás.