Velkey Gábor (2011) értekezésében nagyon jól megragadja az iskolaválasztási döntések életkori sajátosságait és a szülői döntések motivációit. Meglátása szerint számos problémát vethet fel, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok még nem elég érettek ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzanak a jövőjüket érintő kérdésekben. A személyiségfejlődés aspektusából közelítve ilyen komoly döntés nehezen hozható 14-15 éves korban. Főként a szülő az, aki a saját véleménye és meglátása szerint orientálja valamilyen irányban a gyermekét. A szülő valószínűleg tisztában van gyermeke erősségeivel, s a maga elé kitűzött céljaival, mégsem biztos, hogy ez a döntés reális, és a gyermek egyéni képességeihez, elképzeléséhez is igazodik. Problémát jelenthet, hogy többnyire a szülő számára sem körvonalazódik pontosan, hogy milyen választást és – ezzel együtt – döntést hoz gyermeke jövőjével kapcsolatban. A munkakörök gyors változása és a rendelkezésre álló perspektívák a szakmai képzéseket illetően megnehezítik annak az iránynak a megvilágítását, mely gyermeküknek biztos megélhetési lehetőséget jelentene hosszú távon. Így elsősorban saját meggyőződésük szerint hoznak döntést, mely elsősorban családi jövőképüket vetíti ki, vagy épp saját szakmájuk továbbadását tartják szem előtt. Általánosságban elmondható, hogy előre meghatározott végzettség megszerzését tűzik ki célul gyermekük elé, mely nem minden esetben van összhangban a tudatos szakmaválasztás lehetőségével. Teljes bizonyossággal így sem állítható, hogy alkalmas lesz a gyermek egy bizonyos – számára optimális esetben – gondosan kiválasztott pályára. Annak a megítélése, hogy rendelkezik-e ebben az életkorban bizonyos szakmákhoz szükséges kompetenciákkal, ki tud-e majd bontakozni saját képességeihez mérten, nagyon nehezen prognosztizálható.