Muzsalyi Róbert

Az EU-jog hatása a polgári eljárásjogra


Fogyasztói jogok érvényesítése – a magyar jog keretei

A harmadik korszaknak, így a 2000-es éveknek meghatározó témája volt a fogyasztói jogok uniós szinten megfogalmazott szabályainak tagállami érvényesülése. Ebben a körben elsősorban a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 93/13/EGK irányelv) hatása volt kiemelkedő. Az irányelv átültetése számos magánjogi jogszabály-módosítást igényelt a tagállami jogrendszerekben, így például, az irányelv vezette be a tisztességtelen szerződési feltétel fogalmát, amelyet több tagállam – köztük Magyarország – korábban nem szabályozott, továbbá egységesítette a tagállamokban az ún. szabványszerződések fogyasztóvédelmi szabályait is.1 A 93/13/EGK irányelv preambulumában megfogalmazott jogpolitikai cél a fogyasztók gazdasági érdekeinek egyenértékű védelme, ezért – többek között – arra kötelezi a tagállamokat, hogy bíróságaik megfelelő és hatékony eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását. A 2008-as világgazdasági válság hatására fogyasztói szerződések tízezrei váltak bírósági perekben vitássá, ezáltal a 93/13/EGK irányelv gyakorlati alkalmazása számos eljárásjogi rendelkezést érintett, nem kis bizonytalanságot eredményezve a tagállami bíróságokon.2 Ennek egyik központi kérdése volt a tisztességtelen szerződési feltételek hivatalból vagy kérelemre történő megítélése, de több más eljárási rendelkezés, így az illetékességi, választottbírósági kikötés alkalmazhatósága is.

Az EU-jog hatása a polgári eljárásjogra

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 610 8

Az EU-jog és a nemzeti jogok szimbiózisa a közösségek alapítása óta a jogtudomány egyik központi kérdése. Ismert tény, hogy az EU Bíróság számos alapelvet dolgozott ki ezen jogrendszerek együtt alkalmazásából eredő kérdések megválaszolására, amelyek fogadtatása változatos képet mutat az egyes tagállamokban. Az eltérő álláspontokban közös az a felismerés, hogy a luxembourgi testület döntéseiben adott iránymutatásokat értelmezni és alkalmazni kell a nemzeti bíróságok eljárásai során is. Az EU-jog által biztosított anyagi jogosultságok tagállami bírósági eljárások előtti kikényszerítését különösen is megnehezíti az a tény, hogy az EU-nak csak a határon átnyúló eljárásjogi kérdésekben van jogalkotási hatásköre, a bírósági szervezetrendszer és a polgári perrendtartás részleteit a tagállamok dolgozhatják ki. Ebben a perrendtartási sokszínűségben igyekszik az EU Bíróság több évtizede biztosítani az uniós anyagi jogszabályok hatékonyságát az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek kidolgozásával.

Muzsalyi Róbert sikeresen megvédett PhD-dolgozata alapján készült monográfiájában Magyarországon először dolgozta fel ennek a két alapelvnek a joggyakorlatát, az egyes ítéletekhez fűződő jogirodalmi vitákat és a magyar bíróságok első tapasztalásait. Bátran megkérdőjelezi a kialakult álláspontokat, pontosítja az egyes fogalmak tartalmát, és meggyőzően érvel saját véleménye mellett. A szerző arra a megnyugtató végkövetkeztetésre jut, hogy az EU Bíróság több mint 100 vonatkozó ítélete olyan rendszert alkot, amelynek jellemzői alapján a nemzeti bíróságok ma már egységesen meg tudják állapítani, hogy a nemzeti eljárásjogi rendelkezéseik megfelelnek-e az EU-jogi követelményeknek, illetve azokat hogyan kell értelmezni és alkalmazni az uniós anyagi jogon alapuló polgári perekben.

Dr. Osztovits András

Hivatkozás: https://mersz.hu/muzsalyi-az-eu-jog-hatasa-a-polgari-eljarasjogra//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave