Muzsalyi Róbert

Az EU-jog hatása a polgári eljárásjogra


Az irányelvek

Sajátos szerepe van ebben e körben az irányelvi szabályozásnak, amely fontos eszköze – a polgári eljárásjog területén is – a jogszabályok közelítésének, azonban nem célja, hogy azokat helyettesítse, félretegye. Krans e vonatkozásban megjegyzi, az uniós irányelvek tartalmazhatnak eljárásjogi rendelkezéseket, még akkor is, ha azok szabályozási természete anyagi jogi eredetű. Véleménye szerint ha közelebbről megnézzük az uniós irányelveket, akkor az általuk érintett eljárásjogi szabályok száma korántsem tekinthető elhanyagolhatónak.1 A legjellemzőbb területek a fogyasztóvédelmi, a versenyjogi és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló irányelvek. Vegyük első példaként a versenyjogi kártérítésről szóló irányelvet,2 amely számos eljárási rendelkezése mellett (lásd például a bizonyítékok feltárására vonatkozó szabályokat az irányelv II. fejezetében) külön nevesíti a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvét mint a kártérítési igény érvényesítésére vonatkozó tagállami szabályok és eljárások korlátait. Az irányelv tehát kiegészítő eszközként tekint a tagállami eljárási szabályokra azon kérdések vonatkozásában, amelyeket a kártérítési igény érvényesítéséhez nem határoz meg, és e körben az uniós jog megfelelő érvényesítését a két alapelv kifejezett rögzítésével is megerősíti (4. cikk).3 A versenyjogi kártérítési igény érvényesítése mellett a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások összehangolására vonatkozó uniós irányelv4 is számos eljárási rendelkezést tartalmaz, alapelvi szinten rögzíti az egyenértékűség [1. cikk (2) bekezdés] és a tényleges érvényesülés elvének [1. cikk (1) bekezdés] követelményét.

Az EU-jog hatása a polgári eljárásjogra

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 610 8

Az EU-jog és a nemzeti jogok szimbiózisa a közösségek alapítása óta a jogtudomány egyik központi kérdése. Ismert tény, hogy az EU Bíróság számos alapelvet dolgozott ki ezen jogrendszerek együtt alkalmazásából eredő kérdések megválaszolására, amelyek fogadtatása változatos képet mutat az egyes tagállamokban. Az eltérő álláspontokban közös az a felismerés, hogy a luxembourgi testület döntéseiben adott iránymutatásokat értelmezni és alkalmazni kell a nemzeti bíróságok eljárásai során is. Az EU-jog által biztosított anyagi jogosultságok tagállami bírósági eljárások előtti kikényszerítését különösen is megnehezíti az a tény, hogy az EU-nak csak a határon átnyúló eljárásjogi kérdésekben van jogalkotási hatásköre, a bírósági szervezetrendszer és a polgári perrendtartás részleteit a tagállamok dolgozhatják ki. Ebben a perrendtartási sokszínűségben igyekszik az EU Bíróság több évtizede biztosítani az uniós anyagi jogszabályok hatékonyságát az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek kidolgozásával.

Muzsalyi Róbert sikeresen megvédett PhD-dolgozata alapján készült monográfiájában Magyarországon először dolgozta fel ennek a két alapelvnek a joggyakorlatát, az egyes ítéletekhez fűződő jogirodalmi vitákat és a magyar bíróságok első tapasztalásait. Bátran megkérdőjelezi a kialakult álláspontokat, pontosítja az egyes fogalmak tartalmát, és meggyőzően érvel saját véleménye mellett. A szerző arra a megnyugtató végkövetkeztetésre jut, hogy az EU Bíróság több mint 100 vonatkozó ítélete olyan rendszert alkot, amelynek jellemzői alapján a nemzeti bíróságok ma már egységesen meg tudják állapítani, hogy a nemzeti eljárásjogi rendelkezéseik megfelelnek-e az EU-jogi követelményeknek, illetve azokat hogyan kell értelmezni és alkalmazni az uniós anyagi jogon alapuló polgári perekben.

Dr. Osztovits András

Hivatkozás: https://mersz.hu/muzsalyi-az-eu-jog-hatasa-a-polgari-eljarasjogra//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave