Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez


A szlovienek

A szlovák történelmi emlékezet nemcsak nagy szláv etnikai településterületet feltételez a magyar államalapítás hajnalán, hanem azt vallja, hogy ennek a térségnek a lakosságát már ekkortól szlováknak lehet nevezni: az előző fejezetben már szóba került, hogy a „szlovák” népnevet a szlovák történetírás legkésőbb a magyar államiság kezdetétől reálisnak tartja használni. Ezzel szemben a magyar történetírás a késő középkortól, illetve török kortól tartja megalapozottnak a szlovák népnév használatát, arra hivatkozva, hogy a forrásokban is igazából ekkortól bukkan fel a „Slovák” terminus.1 A magyar és a szlovák álláspont között van tehát egy fél évezredes különbség, ami mintha holtterévé vált volna a történelmi emlékezeteknek: egyik fél sem vet igazán figyelmet e halk, a forrásokból nehezen felidézhető évszázadoknak a sajátos etnikai fejlődésére. E sajátosság abban fogható meg, hogy a források alapján kirajzolódik: ahogy a formálódó szláv népek közül mind többnek rögzült saját neve (cseh, lengyel, bolgár, karantán, szerb, horvát stb.), a korábbi összefoglaló szláv népnév (szláv forrásokban: szlovien) egyre jobban leszűkült a magyarországi szlávokra. Ha tehát a mai szlovákoknak már középkorban itt élő őseit megkérdezték volna nyelvi hovatartozásukról, feltehetően szlovien-nek mondták magukat, hasonlóan a szlovének őseihez.

Szlovákia királyt választ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave