Kollai István

Szlovákia királyt választ

A szlovák társadalom változó viszonya a magyar történelemhez


1 Szlovák történészek a „szlovák” népnév késői kialakulását azzal magyarázzák, hogy míg a morvák, csehek, lengyelek egymáshoz képest saját népnevükkel próbálták magukat megkülönböztetni, addig a magyarországi nyelvrokonaiknak a nem-szláv magyarokhoz képest kellett meghatározni magukat. Ehhez pedig elegendő volt számukra a szláv terminus változatainak – Sclavus, Slavus, Tóth, Wenden – használata (KMTL, 1994: 652; Steinhübel, 2005: 26). A szlovák szakirodalomra jellemző, hogy a Sclavus szlováknak történő fordítását tisztán nyelvészeti problémaként értékelik, abból kiindulva, hogy a latin kifejezés kontextustól függően egyértelműen szlovákokat jelölhet, így minden további nélkül „szlovák”-ra lehet a szót fordítani (ld. Kováč, 1995). Valójában nemcsak a slavus/sclavus, hanem a Slovák, szlovák terminus használata körül is hasonló bizonytalanságokat találni. Heltai Gáspár 1575-ös nagyformátú történelmi művében például váratlanul, komolyabb magyar nyelvű előzmény nélkül felbukkan a Sclovákország kifejezés, de az Heltainál délszláv területeket jelöl. Heltai a felső-magyarországi szlávokat, azaz a mai szlovákok akkori őseit, csetót-nak nevezi (Heltai, 1575: 2 (Sclouák), 95 (Sclouak), 183 (Sclouác), 24 (Czetót).

Szlovákia királyt választ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 600 9

„Legyen merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak” – mondta a szlovák miniszterelnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján. „Ne féljünk felvállalni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy birodalom részei voltunk, amelyet olyan jelentős uralkodók vezettek, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás vagy Mária Terézia. Ők a mi királyaink is voltak..." – ez pedig a szlovák házelnöktől hangzott el Szlovákia függetlenné válásának tizedik évfordulóján.

A magyar olvasó számára talán szokatlan hangok ezek, azonban a mai szlovák közéletben nem ritka, hogy a Magyar Királyság történelmére a szlovák múlt részeként hivatkoznak. Nem volt ez mindig így: ezekre az évszázadokra sokáig őseik „ezeréves rabságaként” tekintett a szlovákok jelentős része. Mára a múltról alkotott szlovák kép megváltozott, színesebb lett, több hang érvényesül benne, sokfajta gondolat fér el egymás mellett. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy e hangokat tolmácsolja a magyar olvasók felé. Bizonyára lesz köztük, ami a magyar fül számára idegennek, ellenségesnek hat, de olyan is, ami szimpátiát kelt.

Mindeközben a magyar olvasók előtt olyan kultúrtörténeti érdekességek is feltárulnak a Magyar Királyságról, amelyek nem általánosan ismertek: például, hogy középkori hegyi rablók korabeli szlovák nyelven írtak zsarolólevelet Bártfának; hogy Mátyás egyik magyar katonája írta az első összefüggő szlovák nyelvemléket vagy hogy szlovákul is születtek a törökellenes harcokról írt históriás énekek.

E könyvből tehát nemcsak a „szlovákok titkairól”, de saját történelméről is sok újdonságot tudhat meg a magyar olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kollai-szlovakia-kiralyt-valaszt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave