Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Alapszórend, semleges szórend, topikalizálhatóság

É. Kiss Katalin a Configurationality in Hungarian-ben azzal a feltevéssel szemben hoz példákat, hogy a magyar nyelv SVO alapszórendű lenne (É. Kiss 1987, 24–25). Ezek a mondatok az anyanyelvi beszélők ítéletére alapozva semlegesek, azonban bennük az ige előtt nem, vagy nem csak alanyi összetevőt találunk, többnyire topik pozícióban. A példák mellett a nem alanyi topikalizált elemek egy-egy releváns jellemzője került kiemelésre, sugallva azt, hogy amennyiben ezek a tényezők megtalálhatók egy egyébként topikalizálható összetevőn, akkor semleges mondatok esetében azok topik pozícióba kerülhetnek. A kiemelt tényezők a következők (É. Kiss számozását átvéve): határozott kifejezés (15), tulajdonnév (16), önálló referenciájú elem, összehasonlítva a tőle függő referenciájú alannyal (ami tipikusan birtokos kifejezés) (17), [+human] jegyű kifejezés (18), experiens thematikus szerepű elem, összehasonlítva a téma alannyal (19)–(20), zéró általános alany mellett megjelenő tárgy (21), és végül a birtokos szerkezetből kimozgatott datívuszi birtokos (22).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave