Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Összefoglalás

A tanulmányban a tundrai nyenyec kiegészítendő kérdés olyan szintaktikai elrendezéseit vizsgáltam, amelyekben szórendi megszorítást tapasztalunk. Egyrészt bemutattam, hogy a kérdő kifejezés nem állhat a véges ige utáni pozícióban. Ennek a megszorításnak az az oka, hogy az ige utáni pozíció kizárólag ismert, előfeltételezett információt hordozó összetevő számára érhető el. Mivel a kérdőszó nem hordoz ismert információt, így nem is jelenhet meg ebben a pozícióban. Ahogyan láttuk, a kérdőszón kívül a fókusz sem jelenhet meg ige után. Tehát megfogalmazhatjuk azt az általános szabályt, hogy [+fókusz]-jegyű összetevőt nem lehet jobbra kihelyezni a tundrai nyenyecben. A másik megszorítás pedig azt mutatja, hogy ugyan a tundrai nyenyecben az SOV és SVO elrendezés is egyaránt megvalósulhat a kiegészítendő kérdésben, fókusz, tagadószó, valamint univerzális kvantoros kifejezés megléte esetén (kizárólag) az a szórend bizonyul jólformáltnak, amelyben a kérdőszót követik ezek a kifejezések. Tehát bizonyos operátorok nem előzhetik meg a kérdő kifejezést (*[op…wh]). Ez utóbbi korlátozás arra utal, hogy a nyenyecben történik kérdőszómozgatás.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave