Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


A kérdő kifejezések kezelése

Laczkó (2017)-ben azt az alapmegközelítést is átveszem É. Kiss (1992)-től, hogy ha egy kiegészítendő kérdésben egyetlen kérdő kifejezés van, akkor az szintén a Spec,VP pozíciót foglalja el, míg több kérdő kifejezés esetében csak a legutolsó, közvetlenül az ige előtt előforduló kérdő kifejezés van a Spec,VP-ben, míg az őt megelőzők a VP-hez vannak balról hozzácsatolva ugyanabban a tartományban, ahol a kvantorok is találhatók. Egyrészt én (továbbra is) ezt tartom a legintuitívabb megoldásnak (minden későbbi kritikája ellenére), másrészt LFG-s szempontból ez egyeztethető össze a legjobban az előző részben említett wysiwyg („alak”) elvvel. Laczkó (2017) 4. fejezetében részletesen érvelek a következő két LFG-s elemzés ellen. Mycock (2010) kötelezően egyetlen fókuszált összetevőt enged meg egy állító mondat Spec,VP-jében, de az összes kérdő kifejezést a Spec,VP-ben helyezi el. Ezzel szemben Gazdik (2012) az igét közvetlenül megelőző kérdő kifejezésen kívül az összes többit a topik mezőbe teszi.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave