Az egészségre kockázatot jelentő tényezők tudatosítását, az egészségkárosodás megelőzését, az egészséges életmódra való nevelést célszerű a legfiatalabb korosztálynál kezdeni. A legfontosabb színtér a család, majd az óvoda, iskola. A primer prevenciós programok nem kizárólag a betegségek megelőzésével foglalkoznak. Fontos, hogy kialakítsanak egy pozitív egészségtudatos gondolkodást és ezáltal a gondozottak jobb minőségű életet élhessenek. A szekunder prevenciónak a reverzibilis állapotok kialakulása esetében van jelentősége. Célja: a betegségek és egyes betegség-megelőző állapotok korai felismerése lehetőleg a tünetmentés (preklinikai) szakban, amikor a biológiai elváltozás már kialakult, de klinikai tünetek még nem jelentkeztek, a beteg panaszmentes. Eszköze a szűrővizsgálat. A tercier prevenció célja a betegséggel/balesettel összefüggő szövődmények, tartós károsodások, rokkantság kivédése, a gyógyulás időtartamának csökkentése. Eszköze: a rehabilitáció, vagyis az adott betegség/baleset előtti testi, lelki, szellemi szociális állapot lehetőség szerinti visszaállítása. Alapvetően ezek elsősorban orvosi kompetenciák, de a védőnő szükség esetén közreműködik. Feladata lehet a gondozott és családtagjai edukációja, a rehabilitációs programokról tájékoztatás adása, tartósan beteg gondozottak közösségi integrációjának elősegítése stb.4