Az élet bármely területén igaz lehet a különböző szerek alkalmazása ezen okokból. Elegendő csak egy munkahelyi szituációra gondolni, ahol a dohányzók egymás kihívásával a jelentőséget, fontosságot, értékességet sugározhatják a másik felé. Egy-egy nagyobb összejövetel alkalmával pedig kifejezetten elismerően bólogathatnak a másik minél erősebb, minél nagyobb alkoholfogyasztásának láttán. Bár ezek nem közvetlenül okoznak függőséget, ám nagymértékben járulhatnak hozzá, hiszen értékké, erkölcsileg/morálisan elfogadottnak állítják be a pszichoaktív szerek használatát, mely így minden ember szocializációjába jelen van. Ugyanebbe a kategóriába sorolhatók a különböző médiumok felületein hirdetett gyógyszerszedési hajlandóság változása. A reklámokban egy-egy alvászavart, minor- depressziós időszakot, vagy a szorongásos tüneteket akár vény nélkül kapható nyugtatókkal önmaga kezelheti az egyén anélkül, hogy bármilyen szakemberrel konzultált volna a problémákról, illetve az azok hátterében álló esetleges tényezőkről, és a kezelési lehetőségekről. Természetesen az ilyen szerek valóban alacsonyabb hatóanyag tartalmúak, ám a hosszú távú alkalmazás hatására a minden kémiai szerrel szembeni tolerancia kialakul, melynek eredménye, hogy nagyobb dózis vagy erősebb hatóanyag szükséges a tünetek elnyomásához. Paradox módon az ilyen szerek szedésének akadályoztatottsága pont azokat a tüneteket erősíti fel, melyek elnyomására szedi az egyén, ami így nem pusztán a hatóanyag kiürülése miatti elvonási tüneteket, hanem pszichés tüneteket is kivált/felerősít.