Az osztrák egészségügyi ellátórendszer hosszú évek munkájának és fejlesztésének köszönhetően az egyik legjobban működő Európában. Az egy lakosra jutó éves konzultációk száma Ausztriában 6 alkalom/orvos (Magyarországon ugyanez átlagosan 12 alkalom/orvos). Ausztriában nehezen különíthető el az alapellátás és a szakellátás. 2012-től az alapellátási feladatokat elsősorban az önálló praxisukban háziorvosként tevékenykedő magánorvosok, illetve 2010-től csoportpraxisokban dolgozó szakorvosok és más egészségügyi szakdolgozók látják el. A csoportpraxisokban minimum kettő, maximum hat orvos dolgozhat (azonos vagy különböző szakiránnyal) és orvosonként maximum öt szakdolgozó. A kedvezőtlen háziorvosi rendelési időkből adódóan megnövekedett feladat hárul a járóbeteg-ellátókra. Az osztrák háziorvosi és szakorvosi ellátási rendszerben szabad orvosválasztás van. A háziorvosok a társadalombiztosítási intézményekkel szerződnek, finanszírozásuk biztosítására. Ausztriában, más európai országtól eltérően nincs szükség előzetesen háziorvosi konzultációra valamilyen szakorvosi vizsgálaton való részvételhez, így ilyen formán nincs kapuőri funkció sem. Felismerték a prevenció fontosságát, így kiemelt terület a szív- és érrendszeri, a daganatos megbetegedések, vagy a cukorbetegség megelőzése. Ezek legfőbb színtere az alapellátás, szakembereket tekintve pedig a családorvosok és a nőgyógyász szakorvosok. Az egészségügyi ellátásban külön alap szűrőprogrammal és nőgyógyászati szűrőprogrammal is rendelkeznek. 2014-ben fogadták el az alapellátásra is kiterjedő reformkoncepciót. Ennek lényege, hogy javítani szeretnék a háziorvosokhoz való időbeni hozzáférést (rugalmasabb rendelési idők), valamint kibővíteni a lakóhely közeli szolgáltatási kört. Alapkoncepció volt, hogy egy közös „fedél alá” szerveződjenek ezek az ellátások. A háziorvosi rendszerben minimum egy diplomás ápoló, egy asszisztens is dolgozzon a háziorvos mellett. Mellettük pedig alkalmazottként vagy szabadfoglalkozású státuszban tevékenykedő szakemberek dolgozzanak (dietetikus, fizioterapeuta, vagy logopédus). Ezt a törekvést az Osztrák Háziorvosok Egyesülete (Österreichische Gesellschaft für Allgemein- und Familienmedizin) is támogatta. 2016-ban több mint 10 alapellátási pilot indult vagy került megtervezésre. A cél az volt, hogy 2016 végére a lakosság kb. 1%-át lefedjék ezzel az új alapellátási hálózattal.1 Az osztrák háziorvosok feladatkörét és kompetenciáit a 2015-ben kiadott Orvosképzési Szabályzat (Árzte Ausbildungsornung) 1. számú melléklete tartalmazza. Mindez alapján feladatuk az egészségügyi ellátás nyújtása a betegek egész élete során, különösen az egészségfejlesztés, a betegségek felderítése és a terápia kapcsán. Mindenki számára kortól, nemtől és az egészségügyi rendellenesség típusától függetlenül.