Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában előtérbe került a felsőoktatási képzések összehangolása. Ennek fontos része volt a bolognai folyamathoz való csatlakozás. A bolognai rendszer bevezetésének egyik legfontosabb feladata volt az oktatási harmonizáció. 1998 májusában a franciaországi, az olaszországi, az egyesült királyságbeli és a németországi felsőoktatási miniszterek Párizsban aláírták az európai felsőoktatási rendszer felépítésének összehangolásáról szóló, Sorbonne-nyilatkozatot, majd más európai országok is csatlakoztak a nyilatkozathoz. A projektben megfogalmazottakat később az Európai Unió Rektori Konferenciáinak Szövetsége (Confederation of European Union Rectors Conferences) és az Európai Egyetemek Szövetsége (Association of European Universities) hajtotta végre, az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával. 1999 júniusában 29 európai felsőoktatási miniszter találkozott Bolognában, hogy 2010-re létrehozza a European Higher Education Area (EHEA) alapjait és előmozdítsa az Európai Felsőoktatási Rendszer (European System of Higher Education) elindulását, melynek hat fő célja volt: egy könnyen átlátható és összehasonlítható oktatási rendszer bevezetése, amely tartalmazza az egységes oklevélmellékletet is, a két cikluson alapuló képzési rendszer bevezetése (alapképzés, illetve posztgraduális képzés), egységes Európai Kreditátviteli Rendszer létrehozása (ECTS), amely elősegíti a korábbi tanulmányok elismertetését, az oktatók, hallgatók, kutatók mobilitásának előmozdítása, a minőségbiztosítási együttműködés előmozdítása, és az európai felsőoktatás dimenzióinak előmozdítása.1