A heterometriás szabályozás a szív beidegzésétől független szabályozás, melyet a kamrai rosthossz (feszítettség) változása határoz meg. Ezen szabályozó mechanizmust az ún. Frank–Starling-törvény írja le, mely szerint a szívizomrostok kontrakciójának ereje arányos a nyugalmi rosthosszal, azaz a kontrakciót megelőző kamrai feszítettség meghatározza a kamrai kontrakció erejét, vagyis a szív teljesítményét. Az előterhelés (rosthosszúság) növekedését a vénás visszaáramlás mértéke, illetve a végdiasztolés térfogat nagysága alakítja ki. Az előterhelés fokozódása egy bizonyos határig fokozza a kamrai kontrakciót, növeli a kamrai teljesítményt, a kamrai perctérfogatot. Ezt az összefüggést a 7. ábra szemlélteti. A kamrai teljesítményt az utóterhelés is befolyásolja. Utóterhelés az, amivel szemben a kamrakontrakciónak ki kell löknie a vért, például a bal kamra esetében az aortabillentyű szűkülete (sztenózisa) vagy a nagy erek elaszticitása (ill. merevsége) és a perifériás vaszkuláris ellenállás. Hipertóniában a megnövekedett artériás vérnyomás az aorta-stiffness (merevség) megnövekedése és/vagy a fokozódó (generalizált) vazokonstrikció miatt alakul ki. A megnövekedett utóterhelés hosszabb távon rontja a szív teljesítményét. Tartós, kezeletlen hipertónia vagy aortasztenózis esetében a megnövekedett utóterhelés következtében kamrai hipertrófia, hosszabb távon pedig kamrai dekompenzáció (szívelégtelenség) alakulhat ki, azaz dilatált szív, amely nem képes megfelelő pulzustérfogatot biztosítani.