A 146. ábra a beszédhangok átlagos időtartam- és szórásértékeit mutatja a három gyermekcsoport, valamint a felnőttek megnyilatkozásai alapján – függetlenül a pozíciótól és a nyelvi hosszúságtól. A négyéves beszélőknél átlagosan 116 ms-os időtartamértékeket mértünk (SD: 58 ms), az ötéveseknél ennél átlagosan nagyobb (126 ms, SD: 52 ms), míg a hatéveseknél átlagosan mindkét életkori csoport értékeinél rövidebb időtartamokat adatoltunk (97 ms, SD: 52 ms). A felnőttek a gyermekekhez viszonyítva átlagosan 20 ms-mal rövidebb magánhangzó-időtartamokat valósítottak meg (74 ms, SD: 35 ms). Auszmann saját kutatásában a hétéves gyermekeknél valamivel hosszabb, átlagosan 110 ms közeli, a kilencéves gyermekeknél pedig 95 ms körüli normalizált időtartamértékeket adatolt (Auszmann 2016). A statisztikai elemzés szignifikáns különbséget igazolt a négy-, öt- és hatéves gyermekek időtartamértékei között az életkor mentén abban az esetben, amennyiben csak a gyermekek értékeit vetettük össze [F(3, 12162) = 11,892; p = 0,023], valamint természetesen a gyermekek és a felnőttcsoport összehasonlítása során is [F(3, 18869) = 42,348; p = 0,017]. A páronkénti összevetés szerint a négy- és az ötévesek között (p = 0,037), valamint az öt- és hatévesek között (p = 0,039) kisebb, ám szignifikáns különbséget, a négy- és hatévesek között jelentősebb elkülönülést igazoltunk (p = 0,013). A felnőttek értékei az elvártaknak megfelelően mindhárom gyermekcsoporttól szignifikánsan eltértek (p < 0,001). Nem igazolódott azonban különbség az életkor és a magánhangzók minőségének interakciója szerint, ami alapján valószínűsíthető, hogy a különböző vokálisok időértékei hasonló mintázatok szerint alakultak az egyes életkori csoportok esetében.