A kulturálisan meghatározott ismereti rendszereket a szociális reprezentáció mellett más folyamatok is alakítják. Ezek között kitüntetett szerepe van a narrációnak, az értelmező elbeszélésnek, amelyek szóban vagy írásban (vagy akár képekben) mondják el azt, amit a világról tudunk vagy gondolunk. „Az elbeszélés segítségével idézzük fel azt, hogy mi történt, időrendbe állítjuk tapasztalatainkat, lehetséges magyarázatokat találhatunk rájuk, és eljátszhatunk az egyéni és társas életünket formáló események láncolatával. A folyamat során, amelyben a társadalom tagjai magukat és társas életüket elbeszélik, képeket keltenek életre, dialógusba bocsátkoznak, újradefiniálják társas világukat, mélységet, texturát kölcsönöznek annak anyagához.” (Jovchelovitch 2001: 175) A narratívumok azonban korántsem egyéni, teljes mértékben szubjektív történetek, intencióikat, formájukat és tartalmukat tekintve is társadalmilag és kulturálisan meghatározottak. Aktív elemei a tudás létrehozásának és elosztásának. „A narratívumok tulajdonképpen a szociális reprezentációk előállítói és hordozói. (...) Azok a folyamatok, amelyek segítségével adott közösségek másoknak átadják reprezentációikat, megvilágítják e reprezentációk mibenlétét, összetételét éppúgy, miként az epidemiológia világossá teszi a patológiáról szóló tanulmányt. Ebben az értelemben a narrativitást a kulturális terjedés metaforájaként tételezhetjük, amely befolyásolja és átalakítja azon közösségek reprezentációit, amelyben terjed.” (Jovchelovitch, 2001: 176) A társadalom- és a humán tudományok egyre inkább felismerik, hogy a társas tudást, a szociális gondolkodást éppen az a természetes logikára emlékeztető elbeszélő jelleg, a narrativitás jellemzi. A narratív megközelítés a hétköznapi élethez kötődik, a tapasztalatok, a célok és elvárások megfogalmazásai, ahogy írott vagy íratlan formában kifejezzük őket a rólunk szóló történetekben. Hinchman meghatározásában a narratíva egy olyan diskurzus, amelyben az időlegesen összekapcsolt elemek jelentésteli sorozata értelmet ad a világnak és benne az emberek tapasztalatainak. Így a tudást társadalmilag és területileg körülhatárolt tudók hozzák létre az igazságot és a tudást.