A részvényesek várható szabad (nettó) pénzáramlásainak jelenértéke tehát azonos a várható osztalékok jelenértékével. Ha ebből, illetőleg az osztalékközömbösség háttér-feltételezéseiből (részvényesi érdek tökéletes képviselete, nulla tranzakciós költségek, hatékony tőkepiaci árazás és torzításmentes adórendszer) indulunk ki, akkor a következő vállalati működési logika is elképzelhető lenne. Az éves részvényesi szabad pénzáramlásokat minden évben akkurátusan kifizetik osztalékként. Lényegében minden év végén „kiürítik a kasszát”. Ekkor a részvényesi szabad pénzáramlások ténylegesen is azonosak lennének az osztalékokkal. Ez bizonyára nem így történik a valóságban, hiszen általában tartogatják a szabaddá vált összegeket az újabb projektek megvalósítására. De – és ez a lényeg – ebben a feltételezések övezte világban akár még úgy is lehetne, hogy mindig minden szabad pénzösszeget azonnal kifizetnek osztalékként. Az osztalékközömbösség miatt a részvényesi értéket tekintve ennek semmilyen hatása nem lenne. E tekintetben teljesen mindegy, hogy a részvényesi szabad összegek keletkezéséhez képest azonnali, lassított vagy gyorsított ütemű1 osztalékfizetés történik.