Az onychophagia, vagyis a körömrágás sok hasonlóságot mutat a trichotillomániával és a patológiás bőrcsipkedéssel, ezért a szakirodalom ezeket általában egy helyütt tárgyalja. Ugyanakkor, bár számos kritérium mentén mutat hasonlóságot a hajtépdeséssel, a DSM-IV-TR jelenleg nem foglalkozik az onychophagiával. Mivel a betegség kompulzív tünetekkel (pl. repetitív megjelenés) és impulzív vonásokkal (pl. kontrollálhatatlanság) is rendelkezik, ezért – ahogy a trichotillomániát – a körömrágást is a kompulzív-impulzív spektrum zavarai között tárgyaljuk. A betegség során a személy ellenállhatatlan késztetést érez körmeinek rágására, ami ismétlődően, ritualisztikus módon jelentkezik. A körmök rágása közben átmeneti feszültségcsökkenés, kielégülés és megkönnyebbülés tapasztalható, de az epizódokat bűntudat érzése követi. A körömrágás általában olyan intenzív, hogy olló sohasem szükséges a körömhossz szabályozására. A tevékenységet legtöbb esetben vizuális és taktilis ingerek váltják ki, például a már megváltozott külsejű körmök látványa vagy tapintása. Szintén hasonlóan a hajtépegetéshez, az onychophagia is tipikusan nyugalmi helyzetekben jelentkezik, amikor az agy elkalandozik, vagy leköti valamilyen mentális tevékenység, a kezek azonban szabadok maradnak (Wilhelm és Margraf, 1993). A betegség ártalmas következményei között itt is tapasztalhatók olyanok, amelyek a fizikai egészséget érintik. Sok esetben sebek alakulnak ki, fogászati problémák jelentkezhetnek, illetve a kézről származó baktériumok és vírusok által különböző fertőzések léphetnek fel (Wells és mtsai, 1998). A betegek általában alacsony önértékeléssel jellemezhetők, és szociálisan visszahúzódóak.