Az ismétlődő explozív zavart a DSM-IV-TR a piromániával, a kleptomániával, a kóros játékszenvedéllyel és a trichotillomániával együtt a „máshová nem osztályozott impulzuskontroll-zavarok” közé sorolja. Ez a zavar olyan agresszív indulati kitörési eseményeket fed, amelyek nem adekvátak az adott helyzetben, vagy legalábbis intenzitásukban lényegesen meghaladják azt a mértéket, ami az adott pszichológiai vagy környezeti stresszor esetében reális lenne (a diagnosztikus kritériumokat lásd a 7. táblázatban). Sokszor minimális kellemetlenségek által, máskor akár spontán módon, minden különösebb ok nélkül alakul ki a dühroham. Az explozív cselekedeteket ellenállhatatlan késztetés és megemelkedett feszültség előzi meg, lefolyásuk során pedig a személy eufóriát, kielégülést és megkönnyebbülést él át. A dührohamok során vegetatív tünetek is jelentkezhetnek. A személyek megemelkedett szívritmusról, szívdobogásról, remegésről, mellkasszorításról, fejfájásról számolhatnak be. Néhány személy tudatállapot-módosulást is megél (McElroy, 1999). A kitörések azonban csakúgy, mint a fentebb tárgyalt impulzuskontroll-zavarok esetében, itt sem az antiszocialitás részeként jelennek meg, és nem valamilyen legális vagy illegális szer hatására jelentkeznek. Az antiszociális személyiségzavar, mint mögöttes tényező kizárása azért is indokolt, mert a betegek agresszív kitöréseik után rendszerint megbánást mutatnak, és bűntudatot élnek át (Maletzky, 1973).