Bár nem tekinthető széles körben tárgyalt témának, továbbá a DSM-IV-TR sem tesz említést róla, ehelyütt röviden bemutatjuk a vallási addikciók problémáját. Booth (1995) szerint ez a jelenség valójában már a különféle vallások kialakulása óta létezik, ugyanakkor a betegség leírása új keletűnek számít. Számos dologban hasonlóságot mutat egyéb viselkedési addikciókkal, illetve átfedésben van a kényszerbetegség vallással kapcsolatos formáival is (Taylor, 2002). Az ismétlődő ellenállhatatlan késztetés, a kontrollvesztés, a káros következmények ellenében történő folytatás erre a szenvedélybetegségre is jellemző. A függőség tárgya itt a vallással kapcsolatos, amely gondolatok (pl. imádkozás) és cselekedetek (pl. vallási rituálék, templomba járás, adakozás, hittérítés) formájában jelenik meg. A személy minden egyéb tevékenységét (munkáját, szabadidejét, társas kapcsolatait stb.) a vallásnak rendeli alá. A vallásfüggő személyt kognitív szimplicitás és fekete-fehér gondolkodás jellemzi. Alapvető élménye a szégyen és a bűnösség érzete, ugyanakkor perfekcionista, célja a bűnmentes élet. A hibázást egyenértékűnek tekinti a bűnnel, továbbá alacsony önértékelés jellemzi. Nemcsak magával elégedetlen, de másokat sem képes elfogadni (mivel őket is bűnösnek tartja), és intoleráns más csoportok tagjaival szemben. Mágikus gondolkodásmód jellemzi, minden felelősséget Istennek tulajdonít, s emellett semmilyen témában nem mer kérdezni, mivel az hitetlenséget jelentene (Booth, 1991).