A fejlődési-ökológiai elmélet szerint az egyéni fejlődést jelentősen befolyásolják azok a szociális színterek, amelyekben a gyermek él, vagy amelyik életében a gyermek részt vesz (Bronfenbrenner, 1977, 1986). Vagyis a családi működésmód fejlődésre kifejtett hatása függ annak a közösségnek vagy lakóhelynek a szociológiai karakterisztikumaitól, amelyben a fiatal és a családja él. A deviancia szociológiai elméletei szerint a lakóhely (környék, neighbourhood) jellemzői hatással vannak a fiatalkori bűnelkövetésre. A dezorganizált környék, a szegregáció, az izoláció és az alacsony szocioökonómiai státusz (SES) gyenge szociális kontrollhálózatot eredményezve növeli a bűnelkövetői rátát. Leventhal és Brooks-Gunn (2000) a lakóhely három jellemzőjét – intézményi források, kapcsolatok, normák/kollektív énhatékonyság – emeli ki a bűnelkövetés magyarázatában. Ha kevés az intézményes forrás, vagyis a gyermekgondozók, iskolák, orvosi ellátás elérhetősége alacsony, ha a munkavállalási lehetőség kevés, továbbá a tanulási, szociális és rekreációs aktivitások elérhetősége a közösségben alacsony, a bűnelkövetés esélye megnő. Hasonlóképpen, a lakóhelyi interperszonális kapcsolatok nem megfelelő száma és minősége – a szülők számára kevés elérhető támogatói rendszer, a rossz struktúrájú és minőségű lakóhelyi környezet – is rizikótényező lehet. Ha a lakosok viselkedésének monitorozására és felügyeletére sem formális, sem informális intézményi hálózat nem áll rendelkezésre (vagyis a proszociális viselkedést közvetítő normák hiányoznak), a bűnelkövetői ráta növekedhet.