A fenomenológiai megközelítés arra keres választ, hogy mit jelent maga a viselkedés az egyén és a társadalom számára (Piczil, 2002). A cél tehát magának a jelenségnek az értelmezése. Az alkoholizmussal összefüggésben például az alkohol jelentése meghatározó. Egy adott közösség kollektív szokásrendszerét évszázadok hagyományai formálták, kialakítva egy-egy régió alkoholfogyasztási szokásait és az ehhez kapcsolódó szimbólumértelmezést. Az alkoholfogyasztás például a felnőttség szimbóluma a serdülő fiatalok számára, ami jelentősen hozzájárul a serdülőkori alkoholfogyasztáshoz (Baer és Bray, 1999). A megítélés kettősségére és disszonáns voltára jellemző, hogy míg az alkoholfogyasztás a modern társadalomban többnyire elfogadott társas szokás (vö. „szociális ivás”), az alkoholizmus már devianciának számít. Az alkoholizmus tipikusan menekülő, visszahúzódó deviancia. A szocialista régióban, különösen az akkori Szovjetunió oroszországi területén az alkoholizmus igen nagy elterjedtséget mutatott, a diktatúrában ugyanis a társadalmi feszültségek okozta szorongást volt hivatott az alkohol oldani. Így az alkoholizmus jelképpé vált ebben a régióban, a diktatúra okozta félelem, a megélt szabadsághiány, a társadalomra ráerőszakolt tehetetlenségérzés szimbóluma (Cockerham, 1999).