A csoportképződés, a csoporthatások különösen fontosak serdülőkorban (Pikó, 2004; Rosenberg, 2002). Kiindulásképpen azonban el kell fogadnunk azt a megfigyelést, hogy míg egyesek képesek ellenállni a csoporthatásnak, mások automatikusan azonosulnak a normatív attitűdökkel és viselkedési mintákkal. Ennek hátterében az igazolható, hogy lényegében az attitűdök, normák és személyiségjegyek kölcsönhatása alakítja ki a konformizmus mértékét (Gilvarry, 2000; Poikolainen, 2002). A szerfogyasztás elterjedésében a szociális hatás az elsődleges, azonban igen nagy egyéni különbségek vannak a fogékonyság tekintetében. A valódi kockázatot az jelenti, ha a fiatalok fokozottan érzékenyek a szociális befolyásokra, ugyanakkor személyiségük és értékrendjük labilis, önbecsülésük alacsony mértékű. Egyes személyiségjegyek ugyanis, így például az alacsony önbizalom vagy az énhatékony viselkedés képességének hiánya fokozottan érzékennyé teszi a fiatalokat a kortárshatásra (Tyas és Pederson, 1998). A csoportbefolyásolásnak való engedelmesség, a csoportkonformizmus adaptációs célokat is szolgál, hiszen a közös viselkedési elemek segítségével a csoporttagok elfogadottsága és így a fiatalok önbizalma nő. Az egészséges önbizalommal felvértezett fiataloknak ilyenfajta megerősítésre nincs szükségük, ezért könnyebben tudnak nemet mondani az elutasítás okozta frusztráció kialakulása nélkül (Rosenberg, 2002; Pikó, 2005).