Felmerül a lehetőség, hogy a szerint csoportosítsuk a különböző kémiai anyagokat, hogy azok gyógyító vagy ártalmas (mérgező) hatásúak. Az elgondolás elsőre nem tűnik rossz ötletnek, mégis el kell vetnünk. Az ugyanis, hogy valami gyógyszer vagy nem gyógyszer, esetleg kifejezetten méreg, nem pusztán a kémiai jellemzői és pszichoaktív hatása mentén dől el, hanem attól is függ, hogy kinél, miért, milyen célból kerül alkalmazásra. Egyszerűbben fogalmazva: ugyanaz a kémiai hatóanyag lehet az egyik esetben a tüneteket enyhítő gyógyszer, míg a másik esetben ártalmas, akár méregként ható szer. A dolgot ráadásul – különösen, amikor az illegális drogok vonatkozásában merül fel ez a csoportosítási lehetőség – tovább bonyolítja, hogy a legtöbb illegális drognak létezett vagy létezik elfogadott orvosi használata, vagy folynak erre vonatkozó kísérletek. Az opiátok vonatkozásában a morfium nélkülözhetetlen fájdalomcsillapítóként, a kodein pedig köhögéscsillapítóként van jelen a gyógyszerek között. A kokaint helyi érzéstelenítő hatása, az amfetamint pedig a figyelemhiányos/hiperaktivitás szindróma kezelésében betöltött szerepe miatt nem tudja nélkülözni az orvostudomány. A kannabiszt évezredek óta ismeri és használja az orvostudomány (Grinspoon és Bakalar, 1997a), épp jelenleg zajlik e növény visszatérése a modern orvostudományba. Az Egyesült Államokban több mint húsz éve törzskönyvezett gyógyszer a szintetikus THC hatóanyagú Marinol® (dronabinol). A kannabisz herba alapanyagú Sativex® szájspray (Iskedjian, Bereza, Gordon, Piwko és Einarson, 2007) 2005 óta elérhető Kanadában, de jelenleg több európai országban is alkalmazzák már kísérleti jelleggel; elsősorban hányingercsökkentőként, étvágyjavítóként (főként a kemoterápia mellékhatásait csökkentendő), illetve a sclerosis multiplex tüneteit enyhítendő. És bár jelenleg nem elfogadott, de korábban az LSD, illetve az Ecstasy (MDMA) vonatkozásában is zajlottak kísérletek ezen gyógyszerek pszichoterápiás katalizátorként történő alkalmazására.