A kannabisz (marihuána, hasis, hasisolaj) a világon a legtöbbek által kipróbált és használt drog, s ezzel összefüggésben többnyire az elsőként kipróbált illegális szer. Használata több ezer évre nyúlik vissza, az egyik legrégebb óta hasznosított kultúrnövény (Bayer, 2002). Ipari felhasználása mellett (textil, papír) mintegy 2000 évvel ezelőttig élelmiszer-alapanyagként is használták Kínában (Nepálban jelenleg is), de szintén évezredekre nyúlik vissza a kannabisz gyógyászati értékének felismerése, éppúgy mint pszichoaktív – a módosult tudatállapot elérése érdekében történő – használata. A THC, illetve egyéb kannabinoidok gyógyászati alkalmazásával kapcsolatosan ma is számos kutatás folyik (Szendrei, 2002), s valószínűsíthető, hogy néhány éven belül több ilyen gyógyszer is piacra kerül, míg néhány, a fentiekben említett készítmény már jelenleg is elérhető több országban. A kannabisz gyógyászati alkalmazása elsősorban étvágyjavítóként, hányingercsökkentőként (pl. kemoterápiás kezelés vagy egyéb gyógyszeres beavatkozás mellékhatásának az esetében), a glaukóma (zöldhályog), illetve a sclerosis multiplex tüneteinek csökkentőjeként bizonyított, de alkalmazása több más betegség viszonylatában is felmerül (Grinspoon és Bakalar, 1997b).