A nikotinmegvonás szindróma a viselkedéses, érzelmi, kognitív és fiziológiai tünetek együttese, ami tipikusan átmeneti, a dohányzás abbahagyása vagy fogyasztásának mérséklésével áll elő, és distresszt vagy valamilyen károsodást idéz elő. (Shiffman, West, Gilbert, 2004). A szindróma megnevezése arra utal, hogy a nikotinmegvonás sok egymással lazán kapcsolódó tünettel jellemezhető. A nikotinmegvonási tünetek közé a DSM-IV-rendszer a következőket sorolja: (1) diszfória vagy depresszív hangulat, (2) alvászavar (inszomnia), (3) irritabilitás, frusztráció vagy düh, (4) szorongás, (5) koncentrációs zavar, (6) nyugtalanság, (7) csökkent szívfrekvencia, (8) étvágyfokozódás vagy testsúlynövekedés. A cigaretta iránti sóvárgás nem került a megvonási tünetek listájába, ennek ellenére praktikus szempontból is a megvonási tüneteket mérő legtöbb mérőeszköz tartalmaz a sóvárgás mérését célzó tételeket is. A nikotinmegvonási tünetek mérésére több eszközt is kifejlesztettek. Az egyik legegyszerűbb talán a Minnesota Nikotinmegvonási Skála. Amint a 2. táblázatban látható, a Minnesota Nikotinmegvonási Skála 9 tünet erősségét méri. A 9 tünet faktorelemzése feltárta (Cappelleri és mtsai, 2005), hogy a skálának többdimenziós struktúrája van, ami két faktorból (negatív érzelmek, inszomnia) és három egyéni tételből áll (sóvárgás, nyugtalanság és megnövekedett étvágy). A nikotinmegvonás tüneteinek további mérőeszköze például a Wisconsin Dohányzás Megvonási Skála (Welsch és mtsai, 1999). A 28 tételes mérőeszköz 7 megbízható alskálából áll a megvonási tüneteknek megfelelően. Így a Wisconsin Dohányzás Megvonási Skála tartalmaz Düh alskálát („Ingerült vagyok, könnyen dühbe gurulok.”), Szorongás alskálát („Feszült vagyok és szorongok.”), Koncentráció alskálát („Nehéz a dolgokra figyelnem.”), Sóvárgás alskálát („Állandóan megzavar annak a gondolata, hogy szeretnék rágyújtani.”), Éhség alskálát („Sokat gondolok az ételre.”), Szomorúság alskálát („Gyakran vagyok szomorú és levert.”) és végül Alvás alskálát („Éjjel gyakran felébredek.”).