A dohányosokkal való foglalkozás eltér a szerhasználókkal való foglalkozás általános gyakorlatától és némileg a szemléletétől is. Dodgen (2005) több pontban foglalja össze azokat az érveket, amiért más a dohányzásról való leszokás támogatása és ezzel együtt a nikotinaddikció kezelése, mint például az alkoholproblémával küzdőké vagy éppen a heroinistáké: (1) A dohányos személy nem mutat jól megfigyelhető pszichoszociális károsodást – szemben más szerhasználókkal. (2) Jóval kisebb mértékben van jelen a háttérben pszichiátriai és pszichopatológiai probléma, mint más szerhasználóknál, azaz a dohányzás esetén jóval nagyobb a hangsúly a nikotin farmakológiai hatásán és a kondicionálási, valamint más tanulási folyamatokon. (4) A dohányosok pszichopatológiai problémái, általános pszichológiai és mindennapi problémái kevesebb hangsúlyt kapnak ezekben a programokban. (5) A dohányzásról való leszokás támogatásában éppen ezért speciális módszerek használatosak, és nincs szükség az általános pszichoterápiás módszerek alkalmazására. (6) Az intervenció során nem cél a személyiség általános megváltoztatása, ennél sokkal konkrétabb célért dolgozunk, nevezetesen a dohányzás abbahagyásáért. Éppen ezért ebben az esetben sokkal inkább tanácsadásról beszélhetünk, mintsem terápiáról.