Amikor addikciókról beszélünk, általában ösztönösen a kémiai addikciókra gondolunk. A viselkedési addikciók, amelyekben kémiai szer nincs jelen, sokkal kisebb figyelmet kapnak; nem ritka, hogy teljesen megfeledkezünk róluk. Jellemző például, hogy McCrady és Epstein (1999) több mint 600 oldalas művükben, amely amúgy a tekintélyes „Addictions. A Comprehensive Guidebook” címet viseli, s amely amúgy valóban kitűnő és széles látókörű, sőt – ahogy a cím ígéri – átfogó összefoglaló a kémiai (!) addikciók világáról, gyakorlatilag negligálják mindazokat az addiktív viselkedési formákat, amelyekben nincs jelen valamilyen pszichoaktív anyag. Ugyanez mondható el a Marlatt és VandenBos (1997) szerkesztette „Addictive Behaviors” című, közel ezeroldalas szöveggyűjteményről, ahol a kötet címe, ha lehet, még többet ígérne. Mindennek egyik oka lehet – még ha ez addiktológus szakemberektől nehezen fogadható is el érvként –, hogy a kézikönyvek, amelyek többnyire az 1. fejezetben bemutatott BNO-10 és DSM-IV-TR diagnosztikus rendszerek szemléletét követik, alapvetően nem egy egységként, azaz nem általában addiktológiai zavarokként kezelik a pszichoaktív szerekkel kapcsolatos, illetve a viselkedési addikciókat. Az addikciós jellegű címszavak alatt ugyanis ezek a rendszerek alapvetően a pszichoaktív szerekkel kapcsolatos addikciókat tárgyalják, míg az egyéb addiktív viselkedések más osztályokban kerülnek megbeszélésre. Ez persze a tágabb, pszichiátriai rendszerezés eredménye, s joggal vethetjük fel, hogy a nagy addiktológiai összefoglalókban, mint amilyen például a fent említett két kötet is, ettől még sűrűbben bukkanhatnánk a viselkedési addikciókkal foglalkozó részekre; de általában nem ez a jellemző. Van persze azért kivétel, hiszen a Lowinson és munkatársai által szerkesztett, szintén mintegy ezeroldalas, apró betűs, hatalmas kötet (Lowinson, Ruiz, Millman, és Langrod, 1997) külön, öt fejezetet tartalmazó szekciót szentel a viselkedési addikcióknak, s egy hatodik fejezetben foglalkozik a kodependencia jelenségével is; dacára, hogy a könyv címe (Substance Abuse) ezúttal, lévén kifejezetten a pszichoaktív szerhasználatra utal, sok jóval nem kecsegtet. A magyar nyelvű addiktológiai áttekintő munkákban is felbukkan a viselkedési addikciók tematikája. Kelemen (1994) főképp a szexaddikciókkal és a kodependencia kérdésével foglalkozik kötetében, Rácz (1999) általában a viselkedési és kémiai addikciók tüneti jellemzőit tárgyalja röviden, míg Németh és Gerevich (2000) az addikciók áttekintésekor kötetük felét a viselkedési addikciók tárgyalásának szentelik.