Ezeknek a ma már fontos neurotranszmittereknek tekintett zsírsavszármazékoknak a létezéséről és idegrendszeri szerepükről két évtizeddel ezelőtt még semmit sem tudtunk. Akárcsak a morfin esetében, a kutatások alapja itt is egy gyógyszerként és élvezeti szerként évszázadok óta használt növényi preparátum volt. A kender (Cannabis sativa) virágzó vagy termő ágvégződéseiből készített marihuána (kannabisz), illetve hasisgyanta fő pszichoaktív hatóanyagát, a jellegzetes terpénfenol szerkezetű fitokannabinoid Δ9-tetrahidrokannabinolt (THC-t) Mechoulam izraeli kutató és csoportja azonosította 1964-ben (a vonatkozó kémiai kutatások áttekintését lásd Mechoulam és Hanus, 2000). A következő áttörést az első kannabinoidreceptor azonosítása hozta 1990-ben, majd 1993-ban az immunrendszerben egy másik receptort sikerült azonosítani. A KIR és a periféria receptorát CB1-, az immunrendszeri receptort CB2-receptornak nevezzük. A CB-receptorok serkentő és gátló idegsejtekben egyaránt előfordulnak, preszinaptikusan elhelyezkedő G-fehérjéhez kapcsolt receptorok, és a KIR egyik leggyakrabban előforduló receptorai. Aktiválásuk – az adenilátcikláz gátlása révén – csökkenti a cAMP-szintet, szabályozza a kationcsatornák működését, és befolyásolja más neurotranszmitterek, például a dopamin, a GABA és a glutamát felszabadulását.