Általános értelemben serkentőknek, élénkítőknek vagy stimulánsoknak azokat a szereket nevezzük, amelyek átmenetileg fokozzák a vérnyomást, a pulzusszámot és a légzésintenzitást, valamint az éberséget. Szimpatomimetikus hatásuk mind a KIR-ben, mind a periférián tapasztalható. A stimulánsok alapvetően csökkentik a fáradtság- és éhségérzetet. A stimulánsokon belül a pszichostimulánsok alapvetően a KIR működését serkentik, jelentős hangulatjavító és egyéb idegrendszeri, illetve pszichés élénkítő hatással rendelkeznek, például elnyomják a levertséget és a kiábrándultságot, növelik az önbizalmat és a szellemi teljesítőképességet (lásd még Rácz, 1999; Demetrovics, 2007a). Egyes képviselőiknek sajátos viselkedés- és tudatmódosító hatásuk is van, például nyitottabbá, közvetlenebbé teszik a személyt interperszonális kapcsolataiban. Az elmondottakon kívül számos stimuláns – különösen a „szokásosnál” nagyobb adagban – hallucinációt is előidézhet. Néhányuk jelenleg is használt fontos gyógyszer egyes betegségek tüneteinek kezelésében, míg mások – nemkívánatos mellékhatásaik miatt – már nem szerepelnek a gyógyszerkönyvekben, de sajátos hatásuk miatt illegális forgalomban vannak. A stimulánsok egy harmadik, és igen ellentmondásos csoportjának orvosi felhasználása nem volt, viszont – különösen a fiatalok egyes csoportjai körében – népszerűségnek örvendenek.