A kényszeres vásárlásról szóló kezdeti írásokban a probléma elterjedtségével kapcsolatosan csak hozzávetőleges becslések fogalmazódtak meg. Ezek a nem reprezentatív felméréseken alapuló becslések az Amerikai Egyesült Államok normál populációjára vonatkozóan 1,1% és 16% közötti életprevalencia-értékekről szólnak (Faber és O’Guinn, 1989, 1992; Hassay és Smith, 2006; Magee, 1994). Black felhívja a figyelmet arra, hogy a kompulzív vásárlás életprevalencia-értéke a különböző diagnosztikus küszöbértékeket figyelembe véve változhat, ennek tükrében a zavar életprevalenciája meglátása szerint 2% és 8% közé tehető (Black, 1996). Németországban ugyanakkor már a kilencvenes évek elején lezajlott egy országos reprezentatív felmérés, amely szerint az akkori nyugat-németországi populáció 5,1%-át és a kelet-németországi lakosság 1%-át érintette a zavar (Scherhorn, Reisch és Raab, 1992). Később megismételték a felmérést, amelynek keretében az 1991-es adatokat a 2001-es vizsgálatban kapott értékekkel hasonlították össze (Neuner, Raab és Reisch, 2005). Eszerint míg Nyugat-Németországban a kényszeres vásárlás életprevalenciája 8% volt, addig Kelet-Németországban 6,5% lett ez az érték. Az USA-ban végzett első hivatalos, reprezentatív mintán készült felmérés szerint a probléma a lakosság 5,8%-át érinti (Koran, Faber, Aboujaoude, Large és Serpe, 2006).