Nem nehéz elképzelni, hogy a zavar súlyos anyagi következményekkel jár. A kontrollálatlan, kényszeres vásárlás finanszírozása komoly anyagi problémákhoz, adósságok felhalmozásához, csődhöz, vagy akár illegális cselekedetek végrehajtásához is vezethet. Több kutatás is beszámolt arról, hogy a kényszeres vásárlók jóval gyakrabban használják hitelkártyáikat, mint a nem problémás vásárlók (Koran és mtsai, 2006; O’Guinn és Faber, 1989), illetve több hitelkártyával is rendelkeznek (O’Guinn és Faber, 1989). Ez különösen veszélyes lehet, ha – amint azt a fent említett epidemiológiai vizsgálatokból (pl. Koran és mtsai, 2006) láttuk – a személynek amúgy is alacsonyabb a jövedelme, s ezáltal többnyire hitelre tud csak vásárolni. A financiális nehézségek és a törvénnyel való esetleges szembekerülés természetesen negatív hatással van a személy társas kapcsolataira is, ahogy munkahelyi és egyéb fontos tevékenységeit is károsítja (McElroy és mtsai, 1994). Pszichés problémáit, depresszióját, szorongásait nem tudja kényszeres vásárlásával csökkenteni, hanem ahogy fentebb leírtuk, azokat inkább fenntartja, erősíti. Ebben nagy szerepet játszik az erős bűntudat, amit az újabb és újabb felesleges tárgyak megvásárlása és a rengeteg pénz elköltése okoz (Dell’Osso, Allen, Altamura, Buoli és Hollander, 2008). Ezen negatív érzelmi állapotok és pszichés problémák pedig tovább rontják a személy alkalmazkodását a hétköznapi élet körülményeihez.