Mit értünk kodependens szülői viselkedésen? Kiindulópontként ennek tartalmát lényeges tisztázni, mert ez kevésbé egyértelmű, mint az elméletileg egyenrangú és egymást választó felnőtt személyek párkapcsolatának vonatkozásában. Az utódot életre hívó szülők sajátos felelősséget és feladatokat vállalnak a gyermekről való fizikai és érzelmi gondoskodás, a vele való kapcsolat fenntartása terén. Ez a szerepkör olyan hosszan tartó és komplex kötelezettséget feltételez, amellyel ettől kezdve a szülőnek mindig számolnia kell. A továbbiakban szükséges az életben betöltött más szerepeit ezzel összehangolni, esetenként ennek alárendelni. A két szereplő, a szülő és a gyermek nem egyenrangúak, mert az utóbbi életben maradása és fejlődése a szülőtől függ. A gyermek azonban felnő, és a harmonikus személyiségfejlődésnek köszönhetően egyre inkább képessé válik az önmagáról való gondoskodásra, illetve az ezzel járó felelősség felvállalására. De milyen életkorban következhet be ez a váltás, és mi a teendő azokban az esetekben, amikor ez elmarad? Hol húzódik a határ a szülő nyújtotta védelem, ellátás és támogatás funkcionális és diszfunkcionális formái között?