A bevezetőben, a lehetséges értelmezési kereteknél már tettünk utalásokat arra, hogy a kleptománia milyen különböző mentális betegségekkel járhat együtt. A kutatások egyértelműen jelzik, hogy gyakorlatilag nem létezik „tiszta” kleptománia, vagyis minden esetben diagnosztizálni lehet legalább egy társuló pszichiátriai zavart (McElroy, Pope és mtsai, 1991; Presta és mtsai, 2002; Wiedemann, 1998). Grant, Levine, Kim és Potenza (2005) egy kétszáz fős, pszichiátriai betegekből álló mintán vizsgálta az egyes impulzuskontroll-zavarok előfordulását, és azt találták, hogy a kleptománia volt a leggyakrabban megjelenő zavar ezen populációban. A kleptomániához leggyakrabban hangulatzavarok (major depresszió, bipoláris zavar), szorongásos zavarok (kényszerbetegség, pánikzavar, fóbiák, generalizált szorongásos zavar), pszichoaktívszer-abúzus és dependencia, egyéb impulzuskontroll-zavarok (pirománia, patológiás játékszenvedély, trichotillománia, intermittáló explozív zavar), illetve evészavarok (főleg bulimia) társulnak (Aboujaoude és mtsai, 2004; Baylé és mtsai, 2003; Grant, 2008; Grant és Kim, 2002b; Lejoyeux, Arbaretaz, McLoughlin és Adès, 2002; McElroy, Pope és mtsai, 1991; McElroy Hudon és mtsai, 1991; Presta és mtsai, 2002; Wiedemann, 1998). Mindezeken kívül együtt járást találtak olyan viselkedési addikciókkal is, amelyek jelenleg nem szerepelnek a diagnosztikus rendszerekben, mint például a körömrágás, a testedzésfüggőség, a kényszeres vásárlás, a kényszeres bőrcsipkedés, a kényszeres szexualitás és a kényszeres gyűjtögetés (Bradford és Balmaceda, 1983; Grant és Kim, 2002b; McElroy, Pope és mtsai, 1991). Többen pedig felhívták a figyelmet a kleptománia különböző szexuális zavarokkal való kapcsolatára is (Gibbens és Prince, 1962; McElroy, Hudson és mtsai, 1991; Wiedemann, 1998).