A kleptománia egy krónikus mentális betegség, amelyet visszaesések jellemeznek (Grant és Kim, 2002b). A vizsgálatok egy része szerint a zavarban szenvedők átlagosan hetente két-háromszor lopnak el valamit (Aboujaoude és mtsai, 2004; Grant és Kim, 2002b), más kutatások ennél még gyakoribb, átlagosan havi 25–33 lopási epizódról számolnak be (McElroy, Pope és mtsai, 1991; Wiedemann, 1998). A zavar lefolyása az esetek háromnegyedében folyamatos, ugyanakkor vannak epizodikus lefolyású változatok is (Aboujaoude és mtsai, 2004; Presta és mtsai, 2002). Gyakorlatilag minden esetben hirtelen kezdettel jellemezhető a betegség, amelyet nemegyszer valamilyen stresszes esemény idéz elő (Dannon, Lowengrub, Iancu és Kotler, 2004; Presta és mtsai, 2002). Ez a minden előzmény nélkül megjelenő kezdet ugyanakkor nemcsak magára a betegségre, hanem egy-egy epizódra is jellemző. A személyek – ahogy a tünetek leírásánál már említettük – nem tervezik meg előre a lopást, hanem hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy eltulajdonítsanak valamit. Ezt az ellenállhatatlan vágyat, amely erős feszültségemelkedéssel jár együtt, mind externális, mind internális tényezők befolyásolják. Az olyan érzelmi állapotok, mint a szomorúság, levertség, düh, szorongás, magányosság vagy az unalom mind-mind elősegítik a lopásos roham kifejlődését (Aboujaoude és mtsai, 2004; Grant és Kim, 2002b; McElroy, Hudson és mtsai, 1991; Wiedemann, 1998). Ezek mellett többek között a boltok és azok kirakatainak látványa, a személy számára vonzó tárgy jelenléte szintén fokozhatja a lopási vágyat ezeknél a személyeknél (Aboujaoude és mtsai, 2004).