Az intermittáló explozív zavar gyakran társul valamilyen egyéb pszichiátriai problémához. McElroy és munkatársai (1998) kis klinikai mintájukon a betegek 96%-ánál találtak legalább egy társuló pszichiátriai rendellenességet, míg Kessler és munkatársai (2006) reprezentatív lakossági vizsgálatukban 81,6%-nál észleltek ilyen együtt járást. A már említett dél-afrikai kutatásban is igen magas komorbiditást észleltek, az intermittáló explozív zavarban szenvedők kétharmadánál diagnosztizáltak valamilyen egyéb pszichiátriai problémát (Fincham és mtsai, 2009). Leggyakrabban hangulatzavarok (major depresszió, mánia és bipoláris zavar), illetve szorongásos zavarok (pánikbetegség, fóbiák, szociális fóbia, generalizált szorongásos zavar, kényszerbetegség, poszttraumásstressz-zavar) társulnak ehhez a betegséghez (Coccaro és mtsai, 2004, 2005; Fincham és mtsai, 2009; Kessler és mtsai, 2006; Lejoyeux, Arbaretaz, McLoughlin és Adès, 2002; McElroy és mtsai, 1998). A hangulatzavarok kapcsán egyéni különbségek mutatkoznak abban, hogy a személyeknél mely hangulatzavaros epizódhoz kötődnek jobban a kontrollálatlan agresszív kitörések. Egyesek mániás, mások inkább depressziós időszakaikban szenvednek jobban indulatkitöréseiktől (McElroy és mtsai, 1998). További gyakran kapcsolódó problémát jelent a pszichoaktívszer-abúzus és -dependencia, amely mind klinikai, mind pedig lakossági mintán jelentős együtt járást mutat az intermittáló explozív zavarral (Coccaro és mtsai, 2004, 2005; Fincham és mtsai, 2009; Grant, 2006; Kessler és mtsai, 2006; Lejoyeux, Feuche, Loi, Solomon és Ádes, 1999; McElroy és mtsai, 1998). Az ok-okozati viszonylat kapcsán érdemes megjegyeznünk, hogy míg egyeseknél az alkohol- vagy más pszichoaktívszer-használat fokozza az agresszív kitörések előfordulását, addig mások éppen amiatt fordulhatnak valamilyen legális vagy illegális szerhez, hogy csillapítsák belső feszültségeiket és indulataikat (McElroy és mtsai, 1998). Különösen fontos a zavar elkülönítése a patológiás részegségtől, amely esetben kis mennyiségű alkohol vált ki nagy fokú, gyakran kontrollálatlan agresszivitással, indulatkitörésekkel is társuló részegséget. Az intermittáló explozív zavarhoz kapcsolódó további rendellenességek az egyéb impulzuskontroll-zavarok (pl. kényszeres vásárlás, kleptománia, kóros játékszenvedély) (Christenson és mtsai, 1994; Grant és Kim, 2002, 2003; Kessler és mtsai, 2006; McElroy és mtsai, 1998) is. Kiemelendő mindezeken kívül az evészavarok (McElroy és mtsai, 1998) és a különböző személyiségzavarok (Coccaro, 2000; Coccaro és mtsai, 1998, 2005) gyakori jelenléte. Az öngyilkossági kísérletek jelenléte is gyakoribb, mint kontrollszemélyek esetében, különösen a nőknél és az egyszerre több pszichiátriai diagnózissal (leginkább depresszióval, drogfüggőséggel, poszttraumásstressz-zavarral) rendelkező személyek körében (McCloskey, Ben-Zeev, Lee és Coccaro, 2008).