A bőrfelsértés ezen patológiás formája szinte mindig együtt jár valamilyen észrevehető fizikai következménnyel a bőrre nézve. Vérzés, fájdalmak, sebek, hegek, fekélyek, fertőzések keletkezhetnek az erős felsértés hatására (Arnold és mtsai, 1998; Odlaug és Grant, 2008; Stein és mtsai, 1993; Stout, 1990; Wilhelm és mtsai, 1999). A betegek szégyellik ezen szokásukat, ami nagymértékben kihat életük különböző területeire. Próbálnak rejtőzködni, s titkolni problémájukat, amely nemcsak a problémával kapcsolatos szégyenérzethez, hanem külsejükkel kapcsolatos aggodalmukhoz is kötődik. Különösen jelentős lehet ez a tényező, ha a patológiás bőrfelsértés testdiszmorfiás zavarral jár együtt (Phillips és Taub, 1995). Öltözködéssel, sminkkel, frizurával, krémekkel, ragtapasszal és egyéb eszközökkel igyekszenek mások tekintete elől elrejteni a tüneteket, s ez a törekvés sokszor jelentős időt vesz igénybe (Arnold és mtsai, 1998; Flessner és mtsai, 2006; Phillips és Taub, 1995; Wilhelm és mtsai, 1999). Emellett hajlamosak inkább elkerülni a másokkal való találkozást, nem mozdulnak ki otthonról, s leépülnek társas kapcsolataik (Arnold és mtsai, 1998; Simeon és mtsai, 1997; Wilhelm és mtsai, 1999). Flessner és munkatársainak (2006) vizsgálatából kiderült, hogy a mintájukban szereplő patológiás bőrfelsértők között minden ötödik személynél előfordult már, hogy a bőr felsértése miatt nem ment dolgozni vagy iskolába. Minden második iskolába járó személy a betegséggel kapcsolatos tanulási nehézségekről számolt be. A betegek szakemberhez nem mernek fordulni, mivel szégyellik problémájukat, s sokszor inkább önmedikalizációhoz folyamodnak, például alkohol- vagy egyéb pszichoaktívszer-használat segítségével (Flessner és mtsai, 2006; Wilhelm és mtsai, 1999).