A halhatatlan és visszatérő hősök közép-európai hagyományköre, s kivált a szorosan vett Kyffhäuser-típus kapcsán különös figyelmet érdemel a magyar Mátyás király alakja. Ez a figyelem csak részben szól a már-már burjánzóan gazdag szlovén hagyománykörnek (a szlovén folklór első számú népi hőse ő), ugyanis a vonatkozó magyar anyag látványos kontrasztja tudományos kérdések egész sorára vár feleletet. Tény, hogy a magyar folklórban is Mátyás király alakját és emlékét övezi a legtöbb népköltészeti hagyomány, kivált mesei és mondai jellegű narratíva (e hagyományok elterjedtsége a magyar nyelvterületen szinte általánosnak mondható), s mind ismertsége, mind pedig népszerűsége vitathatatlanul neki a legnagyobb. Ezért is szembeszökő, hogy a tárgyalt hagyományok e gazdag és sokszínű anyagon belül alig néhány sovány adattal és utalással vannak jelen. Még inkább nehéz okát találni, ha tudjuk, hogy a magyar folklórban éppen Mátyás az „igazságos király”, a népet segítő király megtestesítője, akinek uralkodására – kivált a későbbi vészterhes századok tükrében – mint „boldog aranykorra” tekintettek vissza. Márpedig a tárgyalt hagyományok és a Kyffhäuser-típus éppen az ilyen történeti példákra (és hősökre) kínált lehetséges megoldást, narratív sémát: a jó uralkodó visszatértében, illetve a segítő visszatérés kilátásba helyezésével.